1.Ébredés

Erős fejfájással ébredt fel Temari. Haja, mint mindig, most is négy kis copfba van fogva. Nem tudta hol van, csak azt, hogy fáj a feje, és szédül. Kereste a hátán lévő hatalmas legyezőt, hogy rátámaszkodhasson, de az nem volt ott. Furcsa. Felszedte magát a földről, és egy fának támaszkodva próbálta visszanyerni eszméletét, ami eltartott néhány percig. Körbenézett, és egy sűrű, párás dzsungel közepén találta magát. Soha nem volt még ilyen helyen, pedig már sok vidéket bejárt. Elindult az egyik irányba, de fogalma se volt, merre megy. Lassan haladt, hátha észre vesz valami ismerős helyet, de semmi. Egyszer csak zajt hallott a háta mögül. Elindult a hang irányába, hogy megnézze, mi az. Lassan nyúlt egy óriási lapulevél felé, majd elhúzta azt:

- Yukata!

- Temari sensei! Hol vagyunk?

- Nem tudom. De ki fogjuk deríteni, aztán haza megyünk. Van veled valaki?

- Nincs, de nem is tudom, hogy van-e rajtunk kívül itt valaki.

- Gyere, nézzünk körbe.

Temari elindult Yukata társaságában, de hogy merre, ők se tudták, csak azt, hogy előre. Már hosszú ideje sétáltak, amikor valami furát vettek észre.

- Állj meg!

- Mi a baj, Temari sensei?

- Van nálad valamilyen fegyver?

- Nincs, semmi.

- Nálam sincs. Á, megvan!

Temari felvett a földről egy fadarabot, majd maga elé dobta úgy egy méterre. Ahogy a fadarab földet ért, rögtön nyílzápor keletkezett, ami elől alig tudta elbújni. Csak az után tudtak előjönni, hogy elfogytak a nyilak.

- Csapda volt.

- Igen, de kinek állították? Lehet, hogy nekünk?

- Nincs kizárva, de nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Gyere, menjünk tovább, de nézz a lábad elé.

Már órák óta sétáltak, de nem sok változást vettek észre. Kisebb csapdákkal találkoztak, az erdő sűrűsége nem változott, és azóta se találkoztak egy emberrel sem.

- Kezd sötétedni. Keresnünk kellene valami biztonságos helyet éjszakára.

- Temari sensei, ott egy barlang!

- Nagyszerű.

MInd a ketten elindultak a barlang irányába, ami pár pillanattal előbb reményt adott, addig, amíg valami fura zajt nem hallottak. Megálltak a barlang szájánál, és harcra készültek, miután Temari elkiabálta magát, hogy "gyere ki". Néma csendben voltak, és hallgatták a barlangból kiszűrődő zajokat. Egyszer csak egy alak formája rajzolódott ki a homályban. Egyre közelebb és közelebb ért, a lányok már készültek, hogy elintézik, amikor hirtelen Kiba sétált ki.

- Kiba! - kiabálta Yukata, majd a nyakába ugrott. - Akamaru hol van?

- Nem tudom. Ebben a dszumbujban ébredtem, de Akamaru nem volt itt. Aggódom érte.

- Van veled valaki? - kérdezte kíváncsian Temari.

- Nincs. Már jó pár órája teszem a köröket, de senkit nem láttam.

- Mi is így vagyunk.

- Ami a pláne, hogy semmi szagot nem érzek. Titeket se éreztelek, még akkor se, amikor pár méterre álltatok tőlem. Fura egy hely.

- Az. Mi meg folyton csapdákat találtunk.

- Gyertek, pihenjünk. Reggel majd kitalálunk valamit.

MInd a hárman kerestek egy-egy helyet, ahol aránylag kényelmesen tudnak aludni. Ugyanis se fegyver, se tárolótekercs, semmi nem volt náluk, csak az öklük. Próbáltak elaludni, de mindannyiuknak nehezen ment, mert egyszerűen nem tudták, hogy hol vannak, és mi vár rájuk.